MRI-n innen Suit-on túl...

... ahol Olika is kotúr ( kotor, de az nem lett volna ilyen dallamos)
Vagyis immáron ismét itthon vagyunk és gyűrjük a hétköznapokat, egy igen eseménydús hetet magunk mögött hagyva.
Kezdtünk hétfőn (11.05.) hajnali 4 órás keléssel, és gyors indulással Debr-be, az első MRI felvétel elkészítése céljából. Azt gondolná az átlag ember ( mint én ), hogy ilyen időpontban viszonylag jól közlekedhetőek az utak, nincs nagy forgalom. Na ez nem így van, igen jelentős forgalom van, főleg teher az utakon. Mindegy tulajdonképpen amikorra kellett fent is voltun,persze Olivér egy szemhunyásnyit sem aludt útközben, viszont viszonylag csendben volt.  Kb 1/4 8-kor már fent voltunk a Gyermek Klinika Belosztályán, hogy branült rakjanak amit persze alvás közben kapott Oli, ugyanis alighogy odaértünk szinte rögtöne elszunnyadt a  vállamon. Szerencsére elsőre jól sikerült a szúrás, Oli pedig férfiasan viselte. Megkaptuk a papírokat is, majd szépen átsétáltunk az MRI épületébe, ami nem messze van. Itt mint kiderült mi voltunk aznap az elsők ( a gyengébbek kedvéért rá is volt írva az adatlap sarkára, hogy 8:00 ) kérték, hogy vigyem be a vizsgálóba, letettem az MRI asztalára és már hessegettek is el a gyerek mellől, rögzítették a fejét -testét és kezdték is az altatást. Amint megszunnyadt kértek, hogy kint várakozzak tovább, szólnak ha vége a  vizsgálatnak. Kb 15-20 perces volt és már vége is volt. Mit ne mondjak nagyon fura volt úgy kézbe venni Olit, hogy tudtam nem fog felébredni a mozgatásra. Elmondta az altató doktornő, hogy mit hogyan  kell csinálni, és mikor mehetünk majd el. A lényeg, hogy vízszintes pozícióban legyen a gyerek amíg fel nem ébred ( ez a hányinger miatt fontos), aztán ha már fent lesz akkor először inni, majd enni kell neki és ha ezek jól mennek, akkor elenged bennünket. Kb 1/2 10 volt mikor eljöhettünk, már a kész eredményekkel a kezünkben, ami ritkaság, ugyanis elvileg 4-5 órát kell rá várni.
Ekkor szépen átrohantunk a Gyer. Klin-ra (ugyanis közben szakadni kezdett  az eső), ahol a korszülött utógond-ba kellett mennünk és ott megnézte adjunktusnő a felvételt illetve kivették a branült. Az eredmény pedig, hogy sokkal több van Oliban , mint amennyit ebből nekünk megmutat. Ugyanis várakozásokat (persze ettól függ, hogy kiét :P) felülmúlóan jó az eredmény, 2 agykamra mutat enyhe tágulatot, de ez Olinál normális, a shunt tökéletesen jól működik, viszont corpus callossum hipopláziája van a gyereknek, ennyi a "negatívuma" a vizsgáltanak. Ez azt jelenti, hogy a jobb és bal egyféltekét összekötő szövet el van vékonyodva és ez tanulási nehézséget okozhat, vagyis lehet diszlexiás, diszkalkuliás... stb a gyerek, de ez nem törvényszerű. Na ez legyen a legnagyobb bajunk :D
Este értünk haza egyébként,mert már nem rohantunk és forgalom is volt bőven. Majd egy gyors pakolás és alvás után reggel korán indultunk Bp-re, hogy megkezdjük az éppen esedékes Thera Suit terápiát. Nem kisebb fába vágtuk ( pontosabban Oli ) a fejszénket, mint, hogy napi 2*2 órás tréningen veszünk részt majdnem 1 héten keresztül. Ismét a szőke kékszemű Kasia várt bennünket délután , azonban a reggeli 8:30-as időpontuknál egy új terapeutánk volt Basia, aki valószínűleg futó bolondnak nézett első találkozásunkkor. Ugyanis éppen odaértünk a kezdésre, bemutatkoztunk, bevittem a gyereket, átadtam neki, elmondtam, hogy mit kell róla tudni és, hogy beszéljen meg énekeljen neki aztán közöltem vele, hogy akkor jó munkát, ha gáz van akkor itt vagyok kint az előtérben. Csórikám csak meresztette rám a nagy szemeit, totál zizzentnek nézett szerintem. Aztán az első alkalom végén mondta, hogy tök jó volt így :D  És a továbbiakban nem is kellettem, csak ha valmi segítség kellett és nem tudta egyedül megcsinálni, vagy eszközért szaladt fel az emeletre.

Kicsi kutya vekk, vekk, vekk....

Nyuszi hopp...

Meghozták a várva várt állítógépünket is! Nagyon szuper és Oli egyre ügyesebb benne, abból nézi a gyerekdalok videót a számítógépen és tényleg nézi!!! 

Áll a baba áll a gépben

Minden nap rendesen elfáradt Olcsi, de nagyon jól teljesítette a tréninget. Persze kaptunk egy csomó házit, amiket gyűrünk itthon és tényleg sokkal ügyesebb, mint volt. Azért Kasia azt is elmondta, hogy némi neműleg paraanya beütést sejtett a beszélgetéseink alatt amit a tréning előtt folytattunk, ám valóban igazam volt ( váll veregetés nekem ), hogy rengeteget nyúljt Oli és emiatt a vállai befeszültek, a nyaka, pedig elgyengült. A törzse és a lába viszont sokkal jobb mint szeptemberben volt hála a sok feladatnak és a lovaglásnak! Most elsősorban a vállak és a nyak a feladatunk,ezeket kell helyre tenni. Ja és meg voltunk dicsérve, hogy Oli mennyit okosodott és milyen kis értelmes, kommunikatív lett :) Azt is feladatul kaptuk, hogy az öltözés/ vetkőzésnél vegyen részt aktívabban, mint eddig és, hogy az igen-nem témát is próbálgassuk, hogy még jobban ki tudja fejezni magát. A végén pedig átadták neki a lányok az oklevelet a kiválló teljesítményéért ( kitartásáért). Ja és új zenei kedvencünk is van amit ha lehetne rongyosra néznénk a youtube-on ( gondolom számos anyuka ráismer a Suit-ról :D ):
Byla sobie zabka mala

Basia, Olivér, Kasia és az oklevél

Mióta itthon vagyunk Oli ismét beindult, forog, kúszik egyedül, bár a kúszás közben iszonyatosan drámázik, pedig senki nem csinál semmit, csak ő mozog (feltehetően azt hiszik a szomszédaink, hogy nyúzom a gyereket). Ja és notóriusan neki kúszik az összes bútornak ami csak a szobában van, a hálóban bekúszik az ágy alá és panaszkodik, hogy még ráadásul tök sötétbe kell neki ezt csinálni! :P

Egyre ügyesbben beszélget, tulajdonképpen meg volt az elsőmondata is: Anya! adjál cuppant (puszit). Na ezzel engem megvett magának :D
A Suiton egy kisgyerek sírt nagyon erre Oli megszólal: Ajjaj baba!
És már feleselni is tud: Anya! Adjál puszit ( cuppant). Mondom neki: Nem. Erre Ő: Adjál puszit ( cuppant). Mire én: Nem! Kicsit gondolkozik, majd megszólal: DE!!!

Megmutatja az okos fejét, a fülét, az orrát ( bár ez ritkán sikerül) és a száját. Emeli a fejét mikor vetkőzünk és öltözünk. Újdonság, de emeli a csípőjét/popsiját a pelenkázón, hogy pelust cseréljünk. Viszont bili frász van, nem akar ráülni, ha viszont véletlenül mégis csak ráül akkor azonnal pattan fel róla ( és ez nem képletesen, hanem tényleg, mint akinek legalább égeti a popóját a bili!).