Kisebb szünet után ismét friss és nagyon jó hírekkel jövünk :)
Január végén ugyebár ott tartottunk, hogy a debreceni dokibácsi és néni megegyeznek, hogy melyikük végzi el Oli csípőműtétjét. Ehhez hívták segítségül egy budapesti hipi-szupi gyerek ortopédszakorvos másodvéleményét. Természetesen elvittük hozzá Olit vizsgálatra február 14-én, ami nem egészen a várakozásaink szerint alakult...
Privát rendelés természetesen, mert tb szakrendelésre hónapokat kell várni. Doktorbácsi kedves, aranyos, segítőkész... stb egészen addig a pillanatig míg rá nem jött, hogy nem Ő fogja operálni Olit. Onnantól "pál fordulat" és jött a protokoll dumával, miszerint is mindenképp kell Olinak a csontos műtét, és egyébként is felelőtlenség kitenni a lágyrész ( combizom) műtétnek, mert előbb utóbb úgy is kell a csontos műtét, akkor pedig feleslegesen tesszük ki eggyel több altatásnak+beavatkozásnak a gyereket. Na köszi! Ismét okosabbak lettünk, ugyanis szerinte Ő vállalja a a felelősséget a gyerekért. No hiszen! Eddig meg voltam győződve, hogy a gyerek az enyém és a vele járó felelősség is az életem végéig.
Egy szónak is száz a vége, sikerült másfélszeres díjat fizetnem ( 18.000,- Ft), mert túlléptük a 20 perces vizsgálatot kb 10 perccel, azaz sokkal könnyebb pénztárcával és nem sokkal okosabban jöttünk haza.
Ezek után kissé félve hívtam Debrecent, nem tudtam, hogy ez a másodvélemény mennyire fogja befolyásolni az ottani hozzáállást. Szerencsére semennyire nem volt rájuk hatással :) Március 3-án újra elindultunk Debrecenbe, hogy pontot tegyünk a dolog végére és végre történjen valami. Hosszú várakozás után ( ilyen ritka szerencsére) sikerült beszélnünk mindkét ortopéd orvosunkkal és hihetetlen jó hírrel zártuk , azaz március 22-én elvégzik a lágyrész műtétet Oli mindkét lábán. Szóval irány a vérvétel és az aneszteziológus, beszéljünk meg mindent, így csak az operáció napján kell befeküdnünk ( igen nekem is :))
Ez minden várakozásunkat felül múlta, nem hittünk a fülünknek, ámbár mi nagyon szerettünk volna hamar túlesni ezen, de, hogy ennyire hamar azt remélni sem mertük .
A műtétet megelőző héten jártunk a Borsóházba, hogy a megfelelő kondival tudjunk nekilátni a műtétnek és az azt követő felépülésnek. ( itt is indokolt a királyi többes, ugyanis ennyit mostanában nem sétáltam mint azon a héten napi 2*40 perc)
A műtét reggelén vettek fel bennünket az osztályra, minden rendben zajlott, Olit előkészítették.. stb, majd elvitték. Irtó hosszú, kb másfél órás volt a műtét ( életem leglassabb 90 perce ...) . Az altatásból szépen ébredt, zökkenő mentesen, és persze fájdalmakkal. Mindkét combon a belső hajlatban van 1-1 bemetszés kb 3-4 cm hosszan , 4-5 varrattal.
Viszont ami nekünk nagyon fontos, hogy NINCS GIPSZ!!!! Olival aki igazi kis örökmozgó tud lenni a maga módján, katasztrófa lett volna a 4-6 hét fekvő gipsz. Az esti órákban már igényelte, hogy az ölembe fogva sétáljunk a folyosón . "Induljunk! Egy körre ! ". Az éjjelünk igen nehéz volt az elkövetkező pár napban, de túléltük/túlélésre játszunk ( az infúziós kávé jól jönne :D )
A lábain szinte azonnal látszódtak a lazulás jelei és persze rögtön leellenőriztem a doktorbácsi ígéretét, miszerint csak részlegesen végzi el a bemetszéseket, azaz nem veszi el Olitól az izmok működtetésének lehetőséget véglegesen.
Természetesen nagyon hosszú út áll még előttünk, rengeteg torna, masszázs, rehabilitáció, de reményeim szerint ismét beváltjuk a hozzánk fűzött reményeket, ezúton is köszönjük a doktorbácsinak a belénk vetett bizalmát, Ő volt az egyetlen az ortopéd szakorvosok hosszú sorában akikkel az elmúlt 1 éveben találkoztunk!
Oli szokás szerint mosolyogva, töretlen jókedvvel viseli a neki lassan már megszokott kihívásokat, büszke vagyok rád kisfiam!!!!
