Feltámadunk mint a Főnix....

Hosszú hallgatás után ismét rávettem magam, hogy megpróbáljam összefoglalni az elmúlt immáron negyed év(!!!) eseményeit.
Január:
Sajnos nem jutottunk el Budapestre a Suit terápiára Oli ugyanis lebetegedett :(  Elég sokáig beteg volt , kb 2 hétig.
Ebben a hónapban derült ki, hogy már nem várnak vissza a régi munkahelyemre, amint akkor nagyon sajnáltam ( de nem túl sokáig... :D )
Csináltuk a szokásos itthoni és közelben lévő fejlesztéseket amikor nem volt beteg.

Február:

Oli szokásosan nagy kihívást jelentett, ugyanis meg kellett oldanom a felügyeletét. Sikerült segítséget találnom  aki vigyáz rá amikor beteg vagy egyebek, mert egyébként pedig : FELVETTÉK OLIVÉRT A  HELYI BÖLCSIBE!!!! Hivatalosan 2013. 02.20-tól Bölcsikés Olivér, mégpedig a Micimackó csoport tagja és szőlő fürt a jele. Nagyon szeret jármi és szerencsére a gyerekek és a gondozó nénik is szeretik Olikát :) Néha persze nyafog, mert nem körülötte forog a világ de ez van szoknia kell a rendszert. Azt viszont ennyi idő elteltével is határozottan állíthatom, hogy nagyon-nagyon jó hatással van rá a közösség, a gyerekek és a rendszer is. Az első naptól kezdve harapva eszi a kenyeret, amire itthon nem tudtam rávenni.
Természetesen a kötelező bölcsis betegségek is utolérték Olit ( és engem is). Jelenleg is egy ilyenből rehabilitálódunk :P
Március:

Bölcsi után fáradtan 

Bölcsi-nátha.... stb.
Olika gyönyörűen beszokott a Bölcsibe , bár igaz, hogy csak 12-ig van ott, ebéd után megyek érte és itthon alszik. Szépen eszik is, talán ügyesebben mint itthon ... A gyerekek is szeretik és hiányolják ha nem megy bár néha még keverik egy kislánnyal (Viola) a nevét ( Vilovér nem jön ma?)





Április:
 Továbbra is nagy bölcsis gyerekem van aki egyre jobban élvezi a dolgot :) Reggelente körbe röhögné a fejét ha nem lenne füle mikor beszélünk arról, hogy mindjárt indulunk a Bölcsibe.
 Egyre többször próbál kiragadni a szövegkörnyezetből egy szimpatikus szót és ismételni, bár többnyire csak valamelyik része sikerül pl:  lába- > ába;  hamm baba -> amba
Kb 10-15 szót/kifejezést használ, teljesen érthetően mondja ezeket és totál jól használja.
Na és persze ismét kiderült mennyire okos!  Megtanulta mondani, hogy kaka ( kak-kak) és szól amikor kakis lett a pelus.  Ezt kitapasztalván rájött, hogy ha ő kakát mond akkor Anya ugrik és pelust cserél, ennek okán drága csemetém akkor is kakát kiállt mikor soknak érzi a pelusban a pisit és igényli annak cseréjét! :D

Voltunk ebben a hónapban Thera-Suit tréningen is ami sajnos nem a várt eredményt hozta :( ( ezt majd részletezem ha már nem leszek ennyire mérges...). Közben Pisti nagybátyáméknál laktuk (ezúton is köszi a lehetőséget!!!! ) ami nagyon klassz volt, ez volt az egyetlen pozitívuma a budapesti tartózkodásunknak :D
Megjártuk ijedtünkben Debrecent is, mert azt gondoltuk, hogy egy ágyról leesős akciója után elállítódott a shunt, de nem csak valószínűleg rühellte a tréninget nagyon-nagyon,  és így fejezte ki mennyire ( na meg elképzelhető, hogy már bujkált benne valami).
Haza érvén sikerült megint valami lázas nyavaját benyelni a gyereknek, most ebből épülünk fel kollektíven Olival immáron másfél hete.


                                                

Karácsonyi összefoglaló

Először is kívánok Mindenkinek Boldog Karácsonyt!!!!

Azután pedig szánom bánom bűneimet, hogy ennyire elmaradt a bloggal, de annyi minden történt velünk, hogy nem igazán volt időm írni.
Kezdem az elején.... A novemberi Suit terápia meghozta a várt eredményt és Olivér tartása ismét jelentősen javult, amit a mai napig tart is, sőt alakul a tudatos mozgás is ( nem kell 60-szor könyörögni, hogy emelje a fejét, vagy ne keresztezze a lábait... stb). Természetesen hosszú út áll még előttünk , de azt gondolom Olival klassz útitársak leszünk :D
Egyre jobban csináljuk a tej és tojás mentes étrendet is ( bár alkalom adtán a tojással csalunk, de azt még a doki bácsink is megengedte). Ennek következtében már nem olyan  szomáliai éhező kinézete van a gyereknek, csak simán csóresz :P ( azért még anatómiát lehetne rajta oktatni mindenféle hezitálás nélkül).
A mozgása is sokat javult, főleg az önálló mozgások indítása és elvégzése terén, ügyesen kúszik-mászik (vegyes kombináció még mindig), kinyomja magát hason és tartja, nem mindig fordul át azonnal, állni is egyre jobban tud, és teljesen ki tudja nyomni magát állásba segítség nélkül . Az egyensúly érzékén még van mit javítani, ezért nem áll még meg egyedül, pedig szeretne.Kanapé mellett viszont szépen áll támaszkodva :)
Ami viszont látványosan és roham tempóban fejlődik az az értelme.  Egyre több szót, szótagot, kifejezést használ és teljesen jól ( baba, anya, apa, mama, papa, adjál, na, nem , igen, ajaj, de, hoppá, gagy, gagyi ). Tanuljuk a választás lehetőségét (igen-nem), hogy jobban tudjunk kommunikálni és nagyon rövid idő alatt rájött, hogyan is kell. Természetesen mesterségesen generált környezetben tanulunk mint például az étkezések végéhez közeledve megkérdezem, hogy "Adjon anya még falatkát vagy már nem kérsz?" ilyenkor mindig kivárom a  választ, vagy többször is elismétlem a kérdést egészen addig míg nem fel, hogy "Adjál" vagy "Nem" ( az igennel még bajban vagyunk azt nehezebb kiejtenie). És néhány alkalom után már ügyesen használja is már nem csak az ételre, hanem másra is ( innivaló, puszi... stb).
Számolni is tud már Olcsi 3,4-ig. Természetesen nem mondja, hogy egy-kettő... stb. Mivel imád puszit dobni így nekem teljesen kézenfekvő volt, hogy ezzel tanulunk számolni. Először mutattam és mondtam is neki, hogy mennyi puszit dobjon, aztán néhány nap elteltével már csak kérni kellett, hogy mennyit adjon és teljesen jól csinálja, tehát a számok használata megvan 3-ig magabiztosan, a 4-et most tanuljuk :)
Van egy új gyógytornászunk is Gabi, aki gyorsan meghódította Olit , próbálja is Olcsi mondani, hogy Gabika,mert hát ugye rendes lovag révén becézi a hőn áhított nőt :D Nagyon ügyesen dolgoznak együtt, bár Oli néha még próbálja fitogtatni, hogy ki is az úr a háznál, de Gabi nagyon jól kezeli. Nagyon örülök, hogy rá találtunk, hiszen Oli rögtön elfogadta, heti többször is tudta vállalni és nem kell utaznunk!!!! Krisztivel a dévényesünkkel továbbra is tartjuk a a kapcsolatot azonban már csak havi 1 alkalommal megyünk hozzá, mert szeretném, ha továbbra is figyelemmel kísérné Olit,hiszen kb fél éves kora óta együtt dolgoznak, ismeri a gyerek minden porcikáját, mozdulatát.
Januárban ismét a nyakunkba vesszük a világot és Bp-re utazunk Suit-olni 1 hétre Olcsival. Előre szólok mindenkinek, ahogyan a legutóbbi ottjártunkkor most sem valószínű, hogy bárkivel össze tudunk futni, ugyanis eléggé feszített tempóban zajlanak ezek a napok (reggeli-2 óra tréning-tízórai-alvás-ebéd-2 óra tréning- uzsi-fürdés-vacsi). Talán majd ha jó idő lesz a tavasszal, nyáron akkor könnyebben tudunk mozdulni a tréningek után :D
A napjainkat továbbra is jelentősen befolyásolják az időjárás változások,a meleg frontokra sokkal érzékenyebben reagál, mint a hidegre, ez meglátszik a hangulatán és az alvásán is, mert van olyan még mindig, hogy nem alszik napközben csak pl.: a kezemben és éjjel is nyugtalan, többször felkel, máskor meg nincs gond sem nappal sem éjjel és végig alussza az éjszakát. Ha egy szóval kellene jellemeznem akkor azt mondanám hektikus :P
Az étvágya nagyon jó mostanában és szívesen is eszik ( nem mindig de többnyire), mostanában megszerette a mandarint és a narancsot, kisebb falatokra vágva eszegeti (1 mandarin cikket 2-3 darabba vágok). Természetesen továbbra is befutók a magyaros és fűszerese kaják:) Éljen a karácsonyi halászlé, töltött káposzta, Mamusz vadasa .... stb.

MRI-n innen Suit-on túl...

... ahol Olika is kotúr ( kotor, de az nem lett volna ilyen dallamos)
Vagyis immáron ismét itthon vagyunk és gyűrjük a hétköznapokat, egy igen eseménydús hetet magunk mögött hagyva.
Kezdtünk hétfőn (11.05.) hajnali 4 órás keléssel, és gyors indulással Debr-be, az első MRI felvétel elkészítése céljából. Azt gondolná az átlag ember ( mint én ), hogy ilyen időpontban viszonylag jól közlekedhetőek az utak, nincs nagy forgalom. Na ez nem így van, igen jelentős forgalom van, főleg teher az utakon. Mindegy tulajdonképpen amikorra kellett fent is voltun,persze Olivér egy szemhunyásnyit sem aludt útközben, viszont viszonylag csendben volt.  Kb 1/4 8-kor már fent voltunk a Gyermek Klinika Belosztályán, hogy branült rakjanak amit persze alvás közben kapott Oli, ugyanis alighogy odaértünk szinte rögtöne elszunnyadt a  vállamon. Szerencsére elsőre jól sikerült a szúrás, Oli pedig férfiasan viselte. Megkaptuk a papírokat is, majd szépen átsétáltunk az MRI épületébe, ami nem messze van. Itt mint kiderült mi voltunk aznap az elsők ( a gyengébbek kedvéért rá is volt írva az adatlap sarkára, hogy 8:00 ) kérték, hogy vigyem be a vizsgálóba, letettem az MRI asztalára és már hessegettek is el a gyerek mellől, rögzítették a fejét -testét és kezdték is az altatást. Amint megszunnyadt kértek, hogy kint várakozzak tovább, szólnak ha vége a  vizsgálatnak. Kb 15-20 perces volt és már vége is volt. Mit ne mondjak nagyon fura volt úgy kézbe venni Olit, hogy tudtam nem fog felébredni a mozgatásra. Elmondta az altató doktornő, hogy mit hogyan  kell csinálni, és mikor mehetünk majd el. A lényeg, hogy vízszintes pozícióban legyen a gyerek amíg fel nem ébred ( ez a hányinger miatt fontos), aztán ha már fent lesz akkor először inni, majd enni kell neki és ha ezek jól mennek, akkor elenged bennünket. Kb 1/2 10 volt mikor eljöhettünk, már a kész eredményekkel a kezünkben, ami ritkaság, ugyanis elvileg 4-5 órát kell rá várni.
Ekkor szépen átrohantunk a Gyer. Klin-ra (ugyanis közben szakadni kezdett  az eső), ahol a korszülött utógond-ba kellett mennünk és ott megnézte adjunktusnő a felvételt illetve kivették a branült. Az eredmény pedig, hogy sokkal több van Oliban , mint amennyit ebből nekünk megmutat. Ugyanis várakozásokat (persze ettól függ, hogy kiét :P) felülmúlóan jó az eredmény, 2 agykamra mutat enyhe tágulatot, de ez Olinál normális, a shunt tökéletesen jól működik, viszont corpus callossum hipopláziája van a gyereknek, ennyi a "negatívuma" a vizsgáltanak. Ez azt jelenti, hogy a jobb és bal egyféltekét összekötő szövet el van vékonyodva és ez tanulási nehézséget okozhat, vagyis lehet diszlexiás, diszkalkuliás... stb a gyerek, de ez nem törvényszerű. Na ez legyen a legnagyobb bajunk :D
Este értünk haza egyébként,mert már nem rohantunk és forgalom is volt bőven. Majd egy gyors pakolás és alvás után reggel korán indultunk Bp-re, hogy megkezdjük az éppen esedékes Thera Suit terápiát. Nem kisebb fába vágtuk ( pontosabban Oli ) a fejszénket, mint, hogy napi 2*2 órás tréningen veszünk részt majdnem 1 héten keresztül. Ismét a szőke kékszemű Kasia várt bennünket délután , azonban a reggeli 8:30-as időpontuknál egy új terapeutánk volt Basia, aki valószínűleg futó bolondnak nézett első találkozásunkkor. Ugyanis éppen odaértünk a kezdésre, bemutatkoztunk, bevittem a gyereket, átadtam neki, elmondtam, hogy mit kell róla tudni és, hogy beszéljen meg énekeljen neki aztán közöltem vele, hogy akkor jó munkát, ha gáz van akkor itt vagyok kint az előtérben. Csórikám csak meresztette rám a nagy szemeit, totál zizzentnek nézett szerintem. Aztán az első alkalom végén mondta, hogy tök jó volt így :D  És a továbbiakban nem is kellettem, csak ha valmi segítség kellett és nem tudta egyedül megcsinálni, vagy eszközért szaladt fel az emeletre.

Kicsi kutya vekk, vekk, vekk....

Nyuszi hopp...

Meghozták a várva várt állítógépünket is! Nagyon szuper és Oli egyre ügyesebb benne, abból nézi a gyerekdalok videót a számítógépen és tényleg nézi!!! 

Áll a baba áll a gépben

Minden nap rendesen elfáradt Olcsi, de nagyon jól teljesítette a tréninget. Persze kaptunk egy csomó házit, amiket gyűrünk itthon és tényleg sokkal ügyesebb, mint volt. Azért Kasia azt is elmondta, hogy némi neműleg paraanya beütést sejtett a beszélgetéseink alatt amit a tréning előtt folytattunk, ám valóban igazam volt ( váll veregetés nekem ), hogy rengeteget nyúljt Oli és emiatt a vállai befeszültek, a nyaka, pedig elgyengült. A törzse és a lába viszont sokkal jobb mint szeptemberben volt hála a sok feladatnak és a lovaglásnak! Most elsősorban a vállak és a nyak a feladatunk,ezeket kell helyre tenni. Ja és meg voltunk dicsérve, hogy Oli mennyit okosodott és milyen kis értelmes, kommunikatív lett :) Azt is feladatul kaptuk, hogy az öltözés/ vetkőzésnél vegyen részt aktívabban, mint eddig és, hogy az igen-nem témát is próbálgassuk, hogy még jobban ki tudja fejezni magát. A végén pedig átadták neki a lányok az oklevelet a kiválló teljesítményéért ( kitartásáért). Ja és új zenei kedvencünk is van amit ha lehetne rongyosra néznénk a youtube-on ( gondolom számos anyuka ráismer a Suit-ról :D ):
Byla sobie zabka mala

Basia, Olivér, Kasia és az oklevél

Mióta itthon vagyunk Oli ismét beindult, forog, kúszik egyedül, bár a kúszás közben iszonyatosan drámázik, pedig senki nem csinál semmit, csak ő mozog (feltehetően azt hiszik a szomszédaink, hogy nyúzom a gyereket). Ja és notóriusan neki kúszik az összes bútornak ami csak a szobában van, a hálóban bekúszik az ágy alá és panaszkodik, hogy még ráadásul tök sötétbe kell neki ezt csinálni! :P

Egyre ügyesbben beszélget, tulajdonképpen meg volt az elsőmondata is: Anya! adjál cuppant (puszit). Na ezzel engem megvett magának :D
A Suiton egy kisgyerek sírt nagyon erre Oli megszólal: Ajjaj baba!
És már feleselni is tud: Anya! Adjál puszit ( cuppant). Mondom neki: Nem. Erre Ő: Adjál puszit ( cuppant). Mire én: Nem! Kicsit gondolkozik, majd megszólal: DE!!!

Megmutatja az okos fejét, a fülét, az orrát ( bár ez ritkán sikerül) és a száját. Emeli a fejét mikor vetkőzünk és öltözünk. Újdonság, de emeli a csípőjét/popsiját a pelenkázón, hogy pelust cseréljünk. Viszont bili frász van, nem akar ráülni, ha viszont véletlenül mégis csak ráül akkor azonnal pattan fel róla ( és ez nem képletesen, hanem tényleg, mint akinek legalább égeti a popóját a bili!).